New Releases by John Elder Robison

Als Ausdruck seiner ehrlichen Zuneigung tätschelt er andere Kinder mit Knüppeln, grinst erleichtert, wenn ein Unbekannter stirbt und hält Halloween mit kleinen Explosionen im Vorgarten kinderfrei: Verhaltensweisen, die immer ein strenges „Schau mich an!“ seiner Eltern zur Folge haben. John Elder Robison gilt in seiner Kindheit als „unnormal“ und wird häufig gemieden. Doch als er sein großes Talent für elektrische Geräte entdeckt, öffnet sich ihm eine neue Welt: Er konstruiert flammenwerfende Gitarren für KISS und entwickelt die ersten elektronischen Spielzeuge für MB. Doch was ihn als Kind zum Außenseiter macht, lässt ihm auch im Job keine Ruhe. Erst mit vierzig Jahren erfährt er die Ursache für sein Verhalten: Er leidet am Asperger-Syndrom – einer leichten Form von Autismus. In „Schau mich an!“ erzählt John Elder Robison aus seinem Leben, wie es wirklich war: manchmal traurig, manchmal komisch, aber immer ergreifend.

Desde que tenía tres o cuatro años, John Elder Robison es consciente de que es diferente de los demás. Era incapaz de establecer contacto visual con otros niños y, cuando era adolescente, sus extrañas costumbres —una fuerte inclinación hacia los dispositivos electrónicos, desmontar radios o cavar profundos hoyos— le habían otorgado el sello de «socialmente desviado». Sus padres no solo no lograron entender sus problemas de socialización, sino que fueron prácticamente tan disfuncionales como él. Pero, alentado por algunos maestros a arreglar sus equipos audiovisuales averiados, el pequeño Robison descubrió un mundo más familiar y cómodo de máquinas y circuitos, luz suave y perfección mecánica. Esto recondujo más tarde su vida laboral hacia sectores donde la conducta extraña se considera normal, desarrollando las guitarras eléctricas de KISS o juguetes computerizados para la compañía de Milton Bradley. No fue hasta los cuarenta años que le diagnosticaron una forma de autismo llamada síndrome de Asperger. Entender lo que le ocurría transformó la forma en que se veía a sí mismo y al mundo. Mírame a los ojos es la historia de cómo creció con el síndrome de Asperger en un momento en que el diagnóstico simplemente no existía, con el objetivo de ayudar a quienes están hoy luchando para vivir con Asperger y mostrarles que no es una enfermedad, sino una forma de ser, que no necesita más cura que la comprensión y el aliento de los demás.

Bizarre, différent, dérangeant... Aux yeux des autres, John est un enfant étrange et il est exclu des jeux et des activités de ses camarades. Personne ne l’a compris, mais il est atteint d’une forme d’autisme qui l''empêche notamment de mener une conversation simple et de regarder les autres dans les yeux. Mais s''il a des difficultés sociales, John a aussi des capacités hors du commun. C’est un génie des machines et de la technologie. C''est ainsi qu''il invente certains des tout premiers jeux vidéos. À 40 ans, quand il est enfin diagnostiqué Asperger, sa vie en est bouleversée. John comprend pourquoi il est différent et décide d’écrire pour témoigner de son histoire. Dans ce récit plein d’humour et d’espoir, John montre que l’on peut réussir à sortir de la prison de l’autisme, surtout si le regard des autres change... Ma vie avec le syndrome d''Asperger : l''émouvante histoire d''un garçon « différent ».

"When John Elder Robison published Look Me in the Eye, his ... memoir about growing up with Asperger''s syndrome, he was launched into international prominence as an autism expert. But in spite of his success, he still struggled to decode the secret language of social interactions, and often felt like a misfit who understood car engines better than people. So when a group of Harvard neuroscientists told John about TMS (Transcranial Magnetic Stimulation), an experimental brain therapy that promised to remediate the disabilities of autism and unlock his emotional intelligence, he jumped at the chance to join their study. [This book] recounts the adventure that followed, as John became a guinea pig to the world''s top brain researchers in an effort to understand the social and emotional deficits that lie at the heart of autism"--

A szerző, John Elder Robison gyermekkora óta érezte, hogy "más, mint a többiek", ám csak negyven éves korára diagnosztizálták nála az Asperger-szindrómát (a szindróma az autizmus enyhe formája), amelyről előző kötetében megrendítő őszinteséggel vallott (Nézz a szemembe, 201205215). Különös, egészen másfajta fénytörésben látta a világot, az őt körülvevő eseményeket, ám tehetsége, mindenre nyitott érzékenysége, és a világ dolgai iránti folyamatos és olthatatlan érdeklődés szinte repítették őt előre a tudás útján. Mindezek ismeretében talán nem lehet csodálkozni azon, hogy a korántsem hétköznapi felnőttből formabontó édesapa lett. Fia, akit megértő szeretettel, könyvében mindvégig Kisbocsként emleget, az édesapjához hasonló adottságokkal lett megáldva/verve. Kiemelkedő intelligenciája révén már egészen kicsiny korában rendkívüli érdeklődést mutatott - többek között - a gépkocsik működése iránt. Még tízesztendős sem volt, de már tudott autót vezeti, mi több – az apa jóvoltából, aki mindenben segítette a csudabogárként elkönyvelt fiát – még tehervonatot is vezethetett. Sajnálatos módon a középszert díjazó iskolai közeg nem fogadta be az érdeklődő, ám minden tekintetben kortársai közül kiemelkedő Kisbocsot. Ekkor került sor az első vizsgálatra, amely azonban nem bizonyította egyértelműen, hogy a fiú szintén Asperger-szindrómás lenne. Mindenesetre viselkedési és tanulási problémái igencsak megnehezítették a közösségbe való beilleszkedését. Kiemelkedő tehetsége és érdeklődése a vegyészet iránt már ekkortájt megmutatkozott: Kisbocs tizenhét esztendősen robbantással kapcsolatos kísérleteket végzett, amely miatt a hivatalos szervek vádat emeltek ellene, az amerikai állami és szövetségi ügynökök viszont egyre nagyobb érdeklődést mutattak Kisbocs tudományos eredményei iránt.

The slyly funny, sweetly moving memoir of an unconventional dad’s relationship with his equally offbeat son—complete with fast cars, tall tales, homemade explosives, and a whole lot of fun and trouble John Robison was not your typical dad. Diagnosed with Asperger’s syndrome at the age of forty, he approached fatherhood as a series of logic puzzles and practical jokes. Instead of a speech about the birds and the bees, he told his son, Cubby, that he''d bought him at the Kid Store—and that the salesman had cheated him by promising Cubby would “do all chores.” While other parents played catch with their kids, John taught Cubby to drive the family''s antique Rolls-Royce. Still, Cubby seemed to be turning out pretty well, at least until school authorities decided that he was dumb and stubborn—the very same thing John had been told as a child. Did Cubby have Asperger’s too? The answer was unclear. One thing was clear, though: By the time he turned seventeen, Cubby had become a brilliant and curious chemist—smart enough to make military-grade explosives and bring federal agents calling. With Cubby facing a felony trial—and up to sixty years in prison—both father and son were forced to take stock of their lives, finally accepting that being “on the spectrum” is both a challenge and a unique gift.

“I believe those of us with Asperger’s are here for a reason, and we have much to offer. This book will help you bring out those gifts.” In his bestselling memoir, Look Me in the Eye, John Elder Robison described growing up with Asperger’s syndrome at a time when the diagnosis didn’t exist. He was intelligent but socially isolated; his talents won him jobs with toy makers and rock bands but did little to endear him to authority figures and classmates, who were put off by his inclination to blurt out non sequiturs and avoid eye contact. By the time he was diagnosed at age forty, John had already developed a myriad of coping strategies that helped him achieve a seemingly normal, even highly successful, life. In Be Different, Robison shares a new batch of endearing stories about his childhood, adolescence, and young adult years, giving the reader a rare window into the Aspergian mind. In each story, he offers practical advice—for Aspergians and indeed for anyone who feels “different”—on how to improve the weak communication and social skills that keep so many people from taking full advantage of their often remarkable gifts. With his trademark honesty and unapologetic eccentricity, Robison addresses questions like: • How to read others and follow their behaviors when in uncertain social situations • Why manners matter • How to harness your powers of concentration to master difficult skills • How to deal with bullies • When to make an effort to fit in, and when to embrace eccentricity • How to identify special gifts and use them to your advantage Every person, Aspergian or not, has something unique to offer the world, and every person has the capacity to create strong, loving bonds with their friends and family. Be Different will help readers and those they love find their path to success.

NEW YORK TIMES BESTSELLER “As sweet and funny and sad and true and heartfelt a memoir as one could find.” —from the foreword by Augusten Burroughs Ever since he was young, John Robison longed to connect with other people, but by the time he was a teenager, his odd habits—an inclination to blurt out non sequiturs, avoid eye contact, dismantle radios, and dig five-foot holes (and stick his younger brother, Augusten Burroughs, in them)—had earned him the label “social deviant.” It was not until he was forty that he was diagnosed with a form of autism called Asperger’s syndrome. That understanding transformed the way he saw himself—and the world. A born storyteller, Robison has written a moving, darkly funny memoir about a life that has taken him from developing exploding guitars for KISS to building a family of his own. It’s a strange, sly, indelible account—sometimes alien yet always deeply human.